Rákóczi jelvényszerző túra II.

2014.10.03

38 fővel vágtunk neki a közel 25 km-es távnak. Túránkat a Kékestetőn kezdtük, majd folyamatosan lefelé haladva hamarosan a Sas-kőn felállított világhábórúban elesett turisták emlékművénél róhatták le kegyeletüket a túratársak, csodálhatták meg a gyönyörű kilátást illetve igazolhatták füzetükben hogy érintették ezt az ellenörzési pontot. Ezután Disznó-kő, Rozsaszállás érintésével, az Ilona-völgyben, a Szent István csevicénél tartottunk hosszabb "ebédszünetet". Innentől kezdve aszfalton vezetett útunk. Parádfürdőn, a monumentális méretű Rákóczi fa, sajnos már csak maradványainál "igazoltunk". Itt már 11 km-t mutattak a "műszereink". Mivel még sok volt előttünk, és én sem akartam késő estébe nyúló túrát, a hátul kullogó 3km/h átlagsebességet el nem érő túratársaknak felajánlottam, hogy ha gondolják Parádfürdőn kiszállhatnak a túrából, hisz a busszal úgyis erre fugunk visszafelé jönni. Ezen a lehetőségen többen is kaptak, így már a "keménymag" 29 főre zsugorodott. Következő ellenörző pontunk a Parádon az 1800-as években épült Palóc- ház volt, eredeti állapotában meghagyva tájháznak berendezve, sajnos nem volt nyitva, bár szűkös időkeretünkbe amúgy se nagyon fért volna bele. Továbbhaladtunk, még egy ellenörző pont a Hársfa utcán és gyerünk tovább. Sajnos itt még mindig aszfalton, egészen Parádóhutáig, ahol letérhettünk a kényelmetlen "köves"útról. Nyaralók mögött haladva , majd rövid időre Parádóhuta főutcájára visszatérve, egy kis pihenő és vízvétel után, kijutottunk a "civilizációból" és ismét bevetettük magunkat a szépséges őszülő erdőbe. Parádtól már folyamatosan enyhén emelkedve haladtunk. A Sós-cseri tetőnél, amely egyben ellenörző pont is volt, szintbe értünk, innen egy jó darabig már nem emelkedett a szekérút szélességű ösvényünk, amit ki is használt néhány motoros és quados, megtőrve az őszi erdő csendességét illetve csapatunk menetoszlopát. Turistaútunk a Köszörűvölgyi víztározó felett haladt, melynek víze néha meg is csillant a zárt erdőt alkotó fák között, majd erős lejtővel keresztezte a 24-es utat. Egy utolsó szusszanás, és meg is kezdtük utolsó emelkedőnket a már csak alig 4 km-re lévő Parádsasvár felé. Még egy ellenörző pont és hamarosan beértünk Sasvárra, ahol az egykori üveggyárnál bejegyeztük a füzetünbe az utolsó kérdésre a választ, elkészítettük a csoportképet, majd elégedetten felszálltunk a buszra. Parádon még megálltunk egy jól megérdemelt frissítőre, illetve az itt kiszállókat felvettük majd hazaindultunk. A szoboszlóiak 21:30 körül értek a Halasi Fekete Péter térre.